John Doe
演唱：Karma X、Vex Bones、FEKETE KOBRAZúg a fej, zúg a fej, nagy a zaj,
Sikolyok, valaki darabol, para van.
Ki kopog? Te vagy az haragom!
Lassan eltelítesz, a számat harapom!
A család könyörög, apuci, ne csináld!
Miután végeztem, bontok egy tequilát.
Az aki vagyok így, az az úr aki öl!
Hiába menekülsz, belőlem ha kitör.
Szétárasztom a bomlásszagot, Ez amit ez a kor rám hagyott
Táplálnom kell a belső vadat, a késem rajtad most áthatol!
Miért is lenne ez mondd máshogyan?
Áttörtem rég a korlátaim,
Élvezem ahogy megfojtalak,
Engednek az elfojtásaim.
A vízen ring a hullád, true crime, szimpla bulvár,
Micsoda karrier, ja! Ezt írja sok tintabúvár.
Ropog a csont, reped a koponya, kín terem ahová lépek.
Hogyha élvezem, hát mond meg mit tegyek?
Okokat keresel? Nincsenek okok,
Ez hatalomgyakorlása felső fokon,
A végtelen dühöm, a mélyülő pokol,
És te is szereted, amíg nem vagy soron.
Ha eljövök érted, majd csak akkor zokogsz,
A véred a kezemen, a szádba horog,
Megéget a tüzem, kihűlnek a nyomok,
Interjú a gyilkossal, kamera forog!
A kamera forog, mint a Hitchcock a sírjában,
A kamera forog, mint a Hitchcock a sírjában!
Mert egyszer okot adsz, ne hidd, hogy csak akkor üt alád,
Szétszórtabb vagy, mint a hamvasztott ükapád!
Az ördög veled táncol, elgáncsol-e?
Elegánsan, nem fele más ez, a megbotlás az erő forrása,
A legtöbb szokása a mi tragédiánk.
Ha ez nem szopás: majd rájössz, hogy a föld a pokolnak az előszobája.
Velem van a strófa, azzal megyek a pokolba,
Hagyjatok már lógva, oh ja ez egy akasztófa!
De merre haladok ma? Ez egyre kelendőbb,
Emberek, ez de remek, tetemmel megetetem őt!
Lökött a kölyök, én ököllel ölök, a tökömnek jöttök a körömbe pöcsök,
Fölötted leszek én örökre köcsög, csula a síron, a jövőmre köpök.
Szembe néztek a halállal? Múltkor látott!
Ez túl sok! Téged is a múlt korlátolt.
Szörnyethalsz, vagy szörnyet hallasz, az szunnyad a dalban,
A pokol nem a föld, hanem a tudat alatt van!
Sikolyok, valaki darabol, para van.
Ki kopog? Te vagy az haragom!
Lassan eltelítesz, a számat harapom!
A család könyörög, apuci, ne csináld!
Miután végeztem, bontok egy tequilát.
Az aki vagyok így, az az úr aki öl!
Hiába menekülsz, belőlem ha kitör.
Szétárasztom a bomlásszagot, Ez amit ez a kor rám hagyott
Táplálnom kell a belső vadat, a késem rajtad most áthatol!
Miért is lenne ez mondd máshogyan?
Áttörtem rég a korlátaim,
Élvezem ahogy megfojtalak,
Engednek az elfojtásaim.
A vízen ring a hullád, true crime, szimpla bulvár,
Micsoda karrier, ja! Ezt írja sok tintabúvár.
Ropog a csont, reped a koponya, kín terem ahová lépek.
Hogyha élvezem, hát mond meg mit tegyek?
Okokat keresel? Nincsenek okok,
Ez hatalomgyakorlása felső fokon,
A végtelen dühöm, a mélyülő pokol,
És te is szereted, amíg nem vagy soron.
Ha eljövök érted, majd csak akkor zokogsz,
A véred a kezemen, a szádba horog,
Megéget a tüzem, kihűlnek a nyomok,
Interjú a gyilkossal, kamera forog!
A kamera forog, mint a Hitchcock a sírjában,
A kamera forog, mint a Hitchcock a sírjában!
Mert egyszer okot adsz, ne hidd, hogy csak akkor üt alád,
Szétszórtabb vagy, mint a hamvasztott ükapád!
Az ördög veled táncol, elgáncsol-e?
Elegánsan, nem fele más ez, a megbotlás az erő forrása,
A legtöbb szokása a mi tragédiánk.
Ha ez nem szopás: majd rájössz, hogy a föld a pokolnak az előszobája.
Velem van a strófa, azzal megyek a pokolba,
Hagyjatok már lógva, oh ja ez egy akasztófa!
De merre haladok ma? Ez egyre kelendőbb,
Emberek, ez de remek, tetemmel megetetem őt!
Lökött a kölyök, én ököllel ölök, a tökömnek jöttök a körömbe pöcsök,
Fölötted leszek én örökre köcsög, csula a síron, a jövőmre köpök.
Szembe néztek a halállal? Múltkor látott!
Ez túl sok! Téged is a múlt korlátolt.
Szörnyethalsz, vagy szörnyet hallasz, az szunnyad a dalban,
A pokol nem a föld, hanem a tudat alatt van!